A Mrs. Columbo megmutatja a jazz napos oldalát!  Könnyed, vidám, bohókás, mégis igényes, játékos és kreatív, hiszen a zenekar a rögtönzött zene világából indul ki. Teszi mindezt úgy, hogy a dallamok a nem zeneértő fül számára is ismerősek, hiszen nagyrészt létező ismert dalokat formálnak saját képükre, ám az utóbbi időben  saját számaik is készülnek igazi Mrs. Columbo stílusban, mely ötvözi a jazz, a klasszikus zene, a rock és minden a zenekar számára kedves műfaj sajátosságait. A színpadról jókedv, barátság, összetartozás sugárzik. Szeretik egymást, szeretnek együtt muzsikálni.

Első lemezük 2012 februárjában jelent meg (re)make up címmel, mellyel “Az év hazai jazz albuma” kategóriában Fonogram  díjat nyertek. 2012 óta kezdtek el saját dalokat is írni, melyek közül a második,  Játszd újra! című bekerült az Eurovíziós Dalverseny magyarországi elődöntőjének legjobb 30 dala közé.

 

Dorina:

Nekem a hangom a hangszerem.Gyerekkorom óta érzem, hogy akkor vagyok önmagam, amikor színpadon énekelek. Több műfajt kipróbáltam , és tanultam meg, nemcsak a jazzkonziban vagy az egyetemen, de sokszor dohos próbatermekben. Állandóan kutatok. Kutatom az érzéseket, dallamokat, hangokat és hangzásokat, ugyanúgy , mint mindannyian a napi híreket. Olyanok , mint az alkotóelemek egy még meg nem született receptben, és aztán ezekből áll össze a koncertekre a napi menüsor. Sokan nem is gondolnák, mennyire hasonlít a főzés a zenéléshez, és ami összeköti őket az az improvizáció. A jazzben - és elsősorban a Mrs.Columbo-ban ? mindent összehozhatok. Bármilyen alakot ölthetek egy new orleansi utcazenésztől egy carnegie hall-i díváig.

 

U.I:Vigyázzatok, nagyon jól főzök!!!

Zsófi:

Az emberek mindig megdöbbennek amikor kiderül, hogy egy nő nagybőgőzik. Pedig ha megnézzük közelről a hangszert, látható, hogy női alakot formáz. Finom ívek, lágy domborulatok mellett a hangszer stabilitást sugároz, hozzám Ő illik a leginkább. Az az ember vagyok, aki az életben is azokat az értékeket tartja fontosnak, amiket a bőgő a zenében képvisel. Szeretem azt az érzést, amikor a többiek szárnyalhatnak, tudva, hogy a zene biztos alapokon nyugszik.

Fanni:

A pillanat szerelmese vagyok. A színpad pedig olyan hely, ahol megnyílik egy dimenzió amiben csak a jelen létezik. Sokáig kerestem egy rést a zenében, egy átjárót, amin keresztül eljuthatok a saját hangjaimig. Végül amikor elkezdtem jazz-el és más improvizatív műfajokkal foglalkozni, úgy éreztem hazaértem. Számomra minden spontán keletkezett hang igazi ajándék! És a leglényegesebb: együtt megélni mindezt és összemosolyogni játék közben.

Norbi:

Az emberek mindig megdöbbennek amikor meglátják, hogy egy női zenekarban férfi ül a doboknál....(néha magam is). De köszönöm a három gráciának, hogy "befogadtak"! :) És, hogy miért a dob? Most ezt tényleg meg kell magyaráznom?! Gondoljon mindenki a koncertekre, és kéretik gondolkodni!! :)